Háromból két, sepsisből felgyógyult beteg újonnan kialakult testi vagy lelki károsodásoktól szenved. Kognitív deficit vagy depresszió léphet fel, nehe­zebben boldogul a beteg a mindennapi életben, romlik az életminősége, a munkaképessége csökken. Már az akut kezelés során törekedni kell a következmé­nyek korai felismerésére és kezelésére.

Ahhoz képest, hogy elfogadjuk a mikrobiom szerteágazó befolyását az életünk legalapvetőbb területeire, meglepően könnyelműen nyúlunk az e folyamatok befolyásolását célzó terápiákhoz. 

Számos szakmai szervezet a kisbaba elkülönítését javasolja, de nincs rá bizonyíték, hogy az újszülötteket el kell különíteni, ha édesanyjuk COVID-19 fertőzött.

A tanulmány az eutanázia diszkussziójának értelmező kontextusába helyezi a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexének eutanáziával kapcsolatos állás­pontját. Rámutat arra, hogy az eutanázia meghatározása az Etikai Kódexben leszűkített, ami tovább fokozza azt a konceptuális bizonytalanságot, amely áthatja a magyar egészségügyi törvénynek az ellátás visszautasításának feltételeit taglaló részét.

Az életkor, a fizikai aktivitás, a testtömeg és bizonyos táplálékok fogyasz­tása négy olyan tényező, ami bizonyítottan befolyásolja a kardiovaszkulá­ris betegségek kialakulását. Ugyanerről a négy tényezőről azonban azt is tudjuk, hogy hatást gyakorolnak a bél mikrobiomjára. Lehetséges, hogy ezeknek a kardiovaszkuláris kockázati tényezőknek a hátterében a bél dysbiosisa a tényleges ható tényező? 

A hasnyálmirigybetegek kezelésében és gondozásában igen kiemelt szerepet játszik a táplálás. Pancreas-elégtelenséggel járó cystás fibrosisban például a megfelelő, akár mesterséges táplálás jobb kimenetelt biztosít. Akut hasnyálmirigy-gyulladásban a kezelés egyik alappillére a gastricus vagy jejunalis szondatáplálás, a betegség lezajlását követően viszont nem indokolt tartós diétát tartani. Krónikus pancreatitisben panaszok és relapszusok idején kiemelt fontosságú a hasnyálmirigy kímélése, és emellett az étrendet a csökkent exokrin és endokrin funkcióhoz kell igazítani.

Az akut respirációs distressz szindróma első, módosításokkal ma is elfo­gadott leírását Asbaugh és Bigelow közölte 1967-ben a Lancetben. Azóta a klinikai ismeretek gyarapodásával többször módosították a tünetcsoport leírását, a nómenklatúrát is beleértve. A jelenleg elfogadott berlini definíció enyhe tüdősérülést (ALI), valamint középsúlyos és súlyos ARDS-t különböz­tet meg. 

Súlyos, a beteget életveszélybe sodró sav-bázis eltéréssel járó kórképpel minden gyakorló orvos találkozhat. A belgyógyászati anyagcsere-rendel­lenességek, intenzív terápiás ellátást igénylő betegségek mellett sebészeti beavatkozások, mérgezések, kardiológiai és pulmonológiai kórképek szö­vődményeként is kialakulhat ilyen állapot. Azonnali felismerése és szaksze­rű ellátása nélkülözhetetlen napjaink orvosi tevékenysége során.

Az infantilis kólika a leggyakoribb funkcionális gyermekgyógyászati kórképek közé tartozik: az 5 hónapnál fiatalabb gyermekek 5-40%-ánál, rendszerint jól fejlődő, egészséges csecsemőknél jelentkezik (1). Bár a jelenség jóindulatú, és rendszerint spontán szűnik, a napi több órán keresztül tartó, heves sírás azonban megviseli mind a babát, mind a családot; az anyai depresszió és a csecsemőbántalmazás terén súlyos rizikófaktornak számít. Gyakorisága, ijesztő mivolta, a család életére tett hatása miatt ebben az életkorban az orvosi rendelő felkeresésének egyik fő oka: a gyermekorvos feladata az egyéb kórállapotok kizárása vagy felismerése, majd az evidenciákon alapuló terápiás lehetőségek bevezetése.

A szerzők szorgalmazzák a szemléletváltoztatást a táplálásterápia terüle­tén. Meghatározzák a malnutríció és a szarkopénia fogalmát, rámutatnak a szűrés, megelőzés, kezelés fontosságára. Részletesen ismertetik a táplá­lásterápia módszereit, melyek a beteg otthonában is alkalmazhatók.